Kedves lányom!

Lassan  írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz 
gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk  ahol eddig, 
mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 
20 km-es  körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk.
A házszámot sajnos  nem  tudom megírni, mivel az 
előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket 
megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép és jó. 
Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem 
a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam 
belőle semmit. 

Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak 
kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer meg 
négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád 
szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, 
úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a 
kabát  zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta 
a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg 
apádat és engem kiszabadítottak az autóból.

A  nővérednek ma gyermeke született, de még nem 
tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, 
hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél. Képzeld! 
A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan 
megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. 
Szegény embert 3 napig hamvasztották. 
Máskülönben nincsen sok újság, minden a  megszokott 
mederben folyik.

Csókol szerető anyád

Ui. Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt  zárva.